– Nem…

A „nincs szükség rá” szavak ott voltak Kaelen ajkán, de valamiért mégis visszanyelte őket. Amikor végre megszólalt, a hangja kimért volt: – Tedd, amit a legjobbnak látsz.

Ezzel bontotta a vonalat.

A már amúgy is hideg arckifejezése még komorabbá vált, mintha a szoba hőmérséklete hirtelen zuhant volna néhány fokot.

– Sylvia, te aztán tényleg nem semmi vagy – szűrte át a szavakat Kaelen szint