Kaelen örökké távolságtartó, de rendkívül jóképű arcát elnézve Sylvia felidézte a múltat, és rájött: az ő egyoldalú lelkesedésén és a férfi hűvös elutasításán kívül egyetlen édes emlék sem jut az eszébe.

Még ha talált is volna valami szép emléket, talán nem lenne ennyire elszánt a válással kapcsolatban.

Most azonban, ahogy visszaemlékezett a jelenetre, amint a férfi Vivianát öleli a folyosón, mind