Sylvia teljesen ártatlannak tűnt, kinyújtotta a kezét, és egy jókorát csapott Arthur vállára – olyan erősen, hogy az már majdnem fájt a férfinak. "Apa, én hiszek neked."

Látva, hogy a színjáték már elég hosszan tartott, és az izgalom a tetőfokára hágott, Sylvia úgy döntött, nem veszteget több időt Arthurra. Felállt a kanapéról, és elindult. "Kicsit álmos vagyok. Felmegyek aludni. Jó éjszakát, apa.