Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Ez az én hibám – sóhajtott Sylvia. Épp amikor Sasha azt hitte, hogy bocsánatot fog kérni, meghallotta Sylvia folytatását: – Az én hibám, amiért a múltban túlságosan elkényeztettelek, és hagytam, hogy ne tudd, hol a helyed.

Sylvia felemelte a kezét, és erősen megragadta Sasha ujját, elhúzva azt az orra elől. – Utálom, ha mutogatnak rám. Általában, ha olyan goromba emberekkel van dolgom, mint amil