Sylvia úgy tett, mintha megbántották volna, és úgy nézett Arthurra, mintha életében először hallott volna ilyen megdöbbentő szavakat.

Valerie nem hagyott időt Arthurnak a válaszra, és azonnal rávágta: – Hát nem így van? Az apád egy férfi. Hát nem szégyenletes másokon élősködni?

Sylvia abban a pillanatban nem tudott másra gondolni, mint hogy Valerie alakítása pontosan olyan volt, amilyenre vágyott.