Sylvia még mindig próbálta összeszedni magát, amikor Kaelen váratlan bocsánatkérése fél másodpercre megtorpanásra késztette.

„Ez az öntelt, énközpontú alak... tényleg bocsánatot kér? Elismeri, hogy túllépte a határt?” – gondolta.

Arra számított, hogy elveszi, amit akar, majd ugyanazzal az önelégült arckifejezéssel néz le rá, és valami ilyesmit mond: „Hálásnak kéne lenned, hogy egyáltalán hozzád ér