– Rájöttél! – kapta a szája elé a kezét Sylvia, arcán leplezetlen meglepetéssel.

Giselle elnémult, magában átkozva Sylviát.

– Sylvia, tényleg ilyen messzire akarsz menni? – kérdezte Giselle.

– Te feszítetted idáig a húrt. Én igazán jólelkű vagyok, csak segítek rajtad – mosolyodott el gúnyosan Sylvia. – A lehetőség adott. Hogy élsz-e vele, csak rajtad áll.

Sarkon fordult, és elindult.

Giselle remeg