Ezzel Kaelen megfordult, felkapta kabátját a kanapéról, és magára öltötte. Sylviához lépett, és összeszorított foggal mondta: „Ha ennyire nem akarod, hogy itt legyek, jól van, többé nem jövök!”

Ennek hallatán Sylvia arca láthatóan felengedett.

Ez az apró rezdülés nem kerülte el Kaelen figyelmét, s keserű tehetetlenségében felnevetett.

„Remek, nagyon szép, Sylvia. Ha még egyszer törődni mernék vele