Kaelen tehetetlenül nézte, ahogy a húga kíméletlenül leteremti az álombeli énjét, és látva saját sápadt, bűntudattól gyötört arcát, különös megkönnyebbülés, már-már elégtétel töltötte el.

'Igen, egy alávaló gazember vagyok. Hogy is érdemelhetném meg Sylvia bocsánatát?' – gondolta magában Kaelen.

*****

"Sylvia, tévedtem... Sylvia, kérlek, bocsáss meg... Kérlek..." – mormolta Kaelen a kanapén összek