Kaelen hirtelen komoly tekintettel nézett fel Sylviára. „Tényleg nem szeretsz semmit?”

Keserűen elmosolyodott, a hangja rekedtes volt. „Csak azért van, mert tőlem kaptad, igaz? Ezért nem tetszenek neked. Gondolom, érthető, ha azt vesszük, mennyire megvetsz engem.”

Sylvia szóhoz sem jutott. „Micsoda önsajnálat ez már megint?” – gondolta.

Sylvia ekkor jött rá, hogy Kaelen nem veszítette el az eszét,