Amikor Kaelen meghallotta, hogy Sylvia elmegy, az öröm apró szikráját, amely épp felizzott a szívében, a nő hűvös szavai azonnal kioltották.

Kaelen meg akarta kérni Sylviát, hogy maradjon vele egész nap, de nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a lány éhes maradjon. A marasztaló szavak még azelőtt elhaltak az ajkán, hogy kiejthette volna őket.

„Rendben” – mondta halkan Kaelen, és lesütött szemhéj