– Sylvia. – Kaelen a lány nyugodt arcát fürkészte, és a szíve olyan okokból vert hevesebben, amelyeket maga sem tudott megmagyarázni. – Sylvia, hinned kell nekem, én…

– Kaelen, hagyd abba. Ez valóban csak egy álom volt – vágott közbe Sylvia, a hangja halálosan komolyan csengett.

A lelke mélyén nem bírta nézni, ahogy Kaelen újra belecsúszik abba a rémálomba, amelyre egyikük sem akart emlékezni.

Egy