Amikor Sylvia leért a lépcsőfordulóhoz, meglátta a mogorva férfit az étkezőasztalnál ülve: a szokásos ridegségének nyoma sem volt, miközben ostoba vigyorral a villáját rágcsálta.

Ugyan mi késztethette ilyen mosolyra?

Sylvia összehúzta a szemöldökét. A mai nap előtt el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is ilyen kifejezést lát Kaelen örökké fagyos arcán.

Butuska, idétlen, és afféle... burkoltan