Hosszú idő után Sylvia végül kibújt a párna alól, és megérintette égő arcát. Elég volt csak a szomszédban lévő idiótára gondolnia, és máris elnevette magát.

Megmosta az arcát a fürdőszobában, majd visszadőlt az ágyra. Lelki szemei előtt folyton Kaelen esdeklő tekintete lebegett. Lassan átalakult a kép, levetkőzte szokásos hűvös gőgjét, és szinte bumfordivá vált. Végre egyszer igazán emberinek tűnt