Sylvia bólintott, és mindent megtett, hogy természetesnek tűnjön, de amint felemelte a lábát, a térde megbicsaklott, és kis híján elesett.

– Vigyázz! – kapta el Kaelen épp időben, mire Sylvia ingerült pillantással díjazta a mozdulatot.

– Jól van, az egész az én hibám. Legközelebb óvatosabb leszek – mondta a férfi halvány mosollyal a szája szélén.

– Mintha csak lenne legközelebb – horkant fel hűvös