Nolan szemszöge

Folyamatosan a kezemet húzogattam a hegen, amely a mellkasomtól a hasamig futott. Fájdalmas volt, és még nem kezdett el gyógyulni. De élveztem a fájdalom minden egyes pillanatát, valahogy Hazelre emlékeztetett; Hazelnek neveztem el. Túl gyönyörű volt ahhoz, hogy napokig név nélkül legyen a kórházban.

Fogalmam sem volt, hogyan jutottam erre a névre, de az arca úgy nézett ki, mint a