Roman szemszöge

Ott ültem, és hallgattam a nyavalygását, de csak egy szeretetlen fiú sírását kaptam. Nem lepődtem meg; már akkor láttam rajta, amikor először vetette rám kíváncsi tekintetét.

De egy dologban igaza volt: rosszkor kaptam el.

Kétségtelen, hogy hűséges volt az apjához. Kész volt meghalni érte, és bebizonyítani neki, hogy ő a tökéletes fiú.

De a kérdés az volt, hogy az apja is ugyanezt