Harper szemszöge

„Anya... várj!” Futásra kényszerítettem a lábaimat a királyi udvar gondozott pázsitján keresztül. A hűvös éjszakai levegő égette a tüdőmet. Kinyújtottam a kezem, és megragadtam a csuklóját; szükségem volt rá, hogy megálljon és rám nézzen.

Döbbenetes erővel rántotta ki a karját a szorításomból. Szemei intenzív, hamisítatlan dühtől lángoltak.

„Nem akarom hallani, Harper.”

„Adnál egy