Harper szemszöge

Mire újra rátaláltam Knoxra és Jace-re, a nap már lemenőben volt.

Jace egy sziklának dőlve ült, a húgának pedig nyoma sem volt. Úgy tűnik, az árulót végül elintézték. Knox a közelben állt karba tett kézzel, és nézte, ahogy visszatérek a fák közül.

Knox fürkészte az arcomat. – Ideje egy gyors megbeszélésnek? 3 főre apadtunk, úgyhogy valószínűleg itt az ideje eldönteni, mit tegyünk