Harper szemszöge

Anyám egy hosszú pillanatig meredt rám. Aztán olyasmit tett, amitől a vérem jobban megfagyott, mint bármelyik hegyi széltől.

Nevetett, szánalommal és gúnnyal telve.

– Ó, Harper. – Megrázta a fejét, és egyik manikűrözött kezét a mellkasára szorította. – Olyan drámai vagy.

– Drámai? – Nem tudtam megállni, hogy fel ne emeljem a hangom. – Épp most adtad oda a győzelmemet a telefonban.