Harper szemszöge

Egy szívdobbanásnyi ideig, miután Kaelen a ruhámra tűzte az érmet, az egész terem mintha elfelejtett volna lélegezni.

Senki sem mozdult, senki sem szólalt meg. Szempárok százai tapadtak a mellkasomon pihenő aranyra.

Éreztem az érem súlyát a vékony ezüstszöveten keresztül, hűvös volt, valóságos és hihetetlenül nehéz. És egyszerre csak tudatosult bennem, hogy ez nem valami fantázia.