Harper nézőpontja

A lépteim lelassultak, de nem fordultam meg azonnal.

Már épp eleget láttam.

Kaelen úgy dőlt a kocsinak, mintha övé lenne az egész iskola. Az a lány a nyakába fonódott. Gazdag kis köre úgy nevetgélt körülötte, mintha ők lennének az istenek, mi többiek pedig csak piszok a cipőjük talpa alatt.

Tovább kellett volna mennem.

De aztán újra a nevemen szólított, ezúttal hangosabban.

– Har