Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Harper szemszöge
Egy pillanatig őszintén azt hittem, félrehallottam.
Csak álltam ott, és meredtem Trentre, arra várva, hogy felnevet, és bevallja, hogy csak viccelt. De nem tette. Tökéletesen komolynak tűnt, ahogy ott állt, azzal a nyugodt, csiszolt mosollyal az arcán.
– Tessék? – Hitetlenkedve néztem rá. – Első szabály?
Kicsit megdöntötte a fejét, mintha én lettem volna az, aki ésszerűtlenül vise