Harper szemszöge

– Te… te rohadék – mondtam remegő hangon.

Hát ennyi volt.

Az anyám mégis beadta a derekát, és átadott ezeknek a szörnyetegeknek. Utoljára is a pénzt választotta helyettem, és elsétált.

Ennek a fájdalma jobban belém hasított, mint a csuklóimba vágó kötelek.

Trent biztosan látta a változást az arcomon, mert a mosolya kiszélesedett. A zakóját már ledobta, és most remegő, mohó kezekke