Harper szemszöge

Ujjai vaspántként fonódtak a torkom köré, elzárva a levegőt, addig szorítva, amíg csillagok nem kezdtek táncolni a látásom peremén.

Olyan közel volt, hogy éreztem mellkasának szaggatott, heves emelkedését és süllyedését.

– Mondd meg, Harper – szólalt meg mély, rekedtes hangon –, miért ne öljelek meg hazaárulásért helyben.

Kezem ösztönösen a magasba lendült, és vastag csuklója köré