Harper szemszöge

– Anya... – A szó szánalmas, rekedt nyikorgásként hagyta el a számat.

Nem kaptam levegőt. Az agyam egyszerűen megtagadta, hogy feldolgozza a mondatot, ami az imént csúszott ki a száján. Előrebotlottam, a gyenge térdem megbicsaklott, és kétségbeesetten kaptam a bársonyruhája szegélye felé.

– Anya, kérlek! – zokogtam, a könnyek elöntötték a szemem, elhomályosítva hideg, gyönyörű arc