Brea szemszöge

A masszív tölgyfa ajtó nehéz kattanása visszhangzott a csendes folyosón, csengő hangot hagyva a fülemben. A vámpír udvarmester kinyitotta az új ketrecemet, majd egy merev bólintás után, szó nélkül eltűnt a végtelen kőfolyosón.

Egy fojtott, nehéz levegőt szívtam a tüdőmbe. A vendégszoba illatában öreg cédrus, hideg kő és a sötét mágia halvány nyomai keveredtek. Tágra nyílt szemekkel