Brea szemszöge

Alaric úgy döntött, hogy teret ad nekünk, elhúzódott, és egy közeli cella ajtajának dőlve figyelt engem. Apám arcát bámultam, összezavarodva, hogyan is kezdjek vele beszélgetést.

Néhány percnyi kínos csend után megköszörültem a torkom, és úgy döntöttem, egyszerűen csak megkérdezem, hogy van.

"Ööö, Apa. Jól vagy?" – kérdeztem.

"Voltam már jobban is, de élek," – nyújtott felém egy mog