Alaric szemszöge

– Élvezz el nekem, Brea.

A falai összeszűkültek, a lábai pedig erősen az arcomhoz préselődtek. Nehéz volt nyitva tartani őket.

A csípője eszeveszetten mozgott az ujjaim ellenében. Hajszolta a feloldozást, és amikor utolérte, felsikoltott, megrántva a hajamat.

– Így ni. Jó kislány – mondtam, megnyalva az ajkamat. Lassan kihúztam az ujjaimat a testéből, és őt néztem. A mellkasa szap