Alaric szemszöge

Lady Zoyis boszorkányos nevetése visszhangzott a trónteremben. Megértettem, miért nevetett oly ritkán; borzalmas hang volt. Felvontam a szemöldökömet, ahogy a nevetés után levegőért kapkodva hátravetette a fejét.

– Ez vicces volt – mondta, miután magához tért. – De már majdnem vége, és most már az eskünkkel foglalkozhat.

Bólintottam. – Ez lesz a legelső dolgom, amint megkoronáznak