A háború véget ért, és az esküm beteljesült. A csatatér pusztításán keresztül tántorogtam; a karom megsebesült, és a testem fájt. De mindezzel nem törődtem. Csak az érdekelt, hogy megtaláljam Breát.

Megpillantottam Zoyist, aki a romok között állt, szemeivel a perimétert pásztázva. Odaléptem hozzá, kardomat még mindig a kezemben szorongatva.

– Zoyis – mondtam, hangom rekedt volt a csatatéren osztog