Alaric szemszöge

Sokáig bolyongtam a folyosón, mielőtt arra jutottam, hogy Brea valószínűleg már alszik. Egész nap éreztem, hogy hergel. A legkevésbé sem számítottam rá, hogy itt marad, miután a minap odajött, és kijelentette, hogy nem megy el.

Ma reggel az étkezőasztalnál legszívesebben csak megragadtam volna, és addig csókoltam volna, amíg ki nem fojtom belőle a szuszt. Tudtam, mit csinál azzal