Brea szemszöge

Miután bezártam a lakosztályom ajtaját, behúztam magammal Besst a szobába. „Mi volt ez az egész?” – kérdeztem, mire az arca elkomorodott, és mintha könnyek gyűltek volna a szemében. „Bess, drágám. Valami baj van?”

Sóhajtott, mielőtt felemelte volna a fejét, hogy rám nézzen. „Hiányzik” – motyogta. Azt hittem, teljesen elfelejtettem őt, miután oly sok időt töltöttem az emberi világban