Rhydian

Még nem hasadt fel a hajnal, de az alvás lehetetlen. A lykánom nyughatatlanul fel-alá járkál, újra és újra lejátssza a tegnapi, esőben történt szóváltásunkat Elowennel. Ahogy az ezüstszőke haja a bőrére tapadt. A dac abban az ibolyaszín szemben. Az illata – lonc, eső és valami, ami minden bennem lévő, ősi ösztönt felébreszt.

„Társ” – morogja Bael. – „Megvédeni.”

De hogyan védjek meg valak