Elowen

„Tökéletes!” – tapsol Calista, amint botlás nélkül befejezem a formális üdvözlési sort. „Most már tényleg megy.”

Kiegyenesedem, és meglepődve tapasztalom, hogy már nem fáj a testem a megfelelő testtartás fenntartásától. Mikor vált ez ennyire természetessé? Mintha a testem végre elfogadná a helyét ezek között a falak között.

„Átvegyük újra a Boreális terület vérvonalait?” – kérdezem, miközbe