Rhydian

Elowen keze enyhén remeg, ahogy segít felcsatolni a páncélomat, az ujjai hosszan elidőznek a szívem felett. A kötelékünkön keresztül érzem, ahogy a rettegése harcol az elhatározással, hogy erős maradjon.

„Maradj velem” – kapom el a remegő kezét. „Csak egy pillanatra.”

„Veled kellene mennem.” Ibolyaszín szeme a ki nem hullott könnyektől csillog. „A gyógyításomra...”

„Itt lesz rá szükség.” T