Egy pillanatig csak döbbent hitetlenkedéssel meredek fel rá. Amióta király lettem, senki sem merte az erejét ellenem fordítani. Még apám sem... A mellkasom összeszorul a gondolattól, de Elowen lába, ahogy határozottan a szegycsontomhoz nyomódik, megköveteli a figyelmemet.

„Te most komolyan –” kezdem, ahogy egyre nő bennem a düh.

„Seggre ültettelek? Igen.” Lenéz rám, ibolyaszín szeme lángol. „Tesze