Rhydian

Az idő megáll, miközben nézem az Elowen arcán átsuhanó érzelmeket – sokk, fájdalom, megértés, majd… színtiszta düh. De nem irántam. A kötelékünkön keresztül érzem, hogy abszolút biztos a hűségemben, miközben az ereje úgy duzzad, mint egy gyülekező vihar.

„Komolyan, Morwen?” Elowen hangjában a düh acélt is megolvasztott volna. „Ide süllyedtél?”

Morwen diadalmas vigyora kissé meginog. Egyért