– Rhydian – kezdem, amint kettesben maradunk a lakosztályunkban, és az ajtó bezárul mögöttünk. – Tisztán kell átgondolnunk a...

– Később – morogja, talpra állít, de csak azért, hogy a legközelebbi falhoz szorítson. Teste ketrecként zár körül; nem fenyegetően, hanem védelmezőn, gátat emelve közém és a láthatatlan veszélyek közé. – Most kellesz nekem.

A kötelékünkön keresztül érzem, hogy ez nem pusz