Torian

Még mindig a tanácsterem előtti folyosón vesztegelek, azt a helyet bámulva, ahol Calista eltűnt a szemem elől, mikor ismerős illat csapja meg az orromat. Sötét rózsa és vanília: fojtogató és émelyítően édes.

– Torian. – Vanya hangja selymesen lágy, ahogy közeledik; fekete haja tökéletes hullámokban omlik a vállára. – Reméltem, hogy elcsíphetlek.

Elfojtok egy sóhajt, és igyekszem valami kell