Calista

Újra elmerülök a szövegekben; szinte észre sem veszem, mikor bukik le a nap, s mikor égnek csonkig a gyertyák.

Valamikor éjfél után egy másfajta kopogás zökkent ki a kutatásból. Ez határozottabb, parancsolóbb.

– Szabad! – szólok ki, fel sem nézve.

– Még ébren vagy.

Rhydian hangja az. Felpillantok: a bátyám az ajtófélfának támaszkodik, még mindig abban az ünnepi öltözékben, amelyet az esti