De nincs jogom törődni vele. Nem azok után, amit tettem.

Így hát arrébb húzódom, és a tűz közelében veszek fel állást, ahonnan az egész tábort szemmel tarthatom. És őt is.

Mindig őt.

– Eléggé bepipult rád – telepszik le mellém Kaela, halkan beszélve. – Mit műveltél?

– A dolgomat – felelem kurtán.

– Nem akármilyen munka lehetett. – Kaela arrafelé pillant, ahol Calista ül, sötét sziluettként kirajzo