Calista

Erős kezek ragadják meg a derekamat, visszarántva a szakadék széléről.

Torian mellkasának ütközöm; a karja szorosan átölel, szíve a hátamnak feszülve dobol. Egy pillanatra mindketten megdermedünk – ő tart engem, én az ölelésében rekedek, és mindketten nehezen lélegzünk.

– Óvatosan – mondja rekedt hangon. Lehelete melegen éri a fülemet. – Harminclábnyi zuhanás.

– Észrevettem. – A hangom rem