Nem válaszolok. Képtelen vagyok rá.

„Ahogy ránézel. Ahogy alig bírod tartani magad.” Kaela hangja lehalkul. „Ő a párod, ugye?”

A szavak összetörnek bennem valamit. Bólintok, megszólalni sem bírok.

„Ó, Calista.” Magához ölel, és én végre megengedem magamnak, hogy összeomoljak. Hagyom, hogy a könnyek feltörjenek, testemet rázza a zokogás, miközben ő tart. „Annyira sajnálom. Mikor…?”

„A csata alatt.”