Figyelem Calistát a tűz túloldalán. Hirtelen felnéz, mintha megérezné a pillantásomat, és a szemünk összevillan. Egyetlen pillanatra valami átsuhan az arcán – vágyakozás, fájdalom, remény –, mielőtt vonásait fegyelmezett közönybe vonná.

Ő kapja el előbb a tekintetét, visszatér a naplójához.

A húzás a mellkasomban felerősödik, szinte fájdalmas.

*Menj oda hozzá*, sürget Kael. *Beszélj vele! Szüksége