Calista

A délután még nehezebb.

Most már sűrűbb erdőn vágunk át, és az ösvény nagyobb odafigyelést igényel. Ennek elvileg jónak kellene lennie – el kellene terelnie a figyelmemet arról a szüntelen feszültségről, amit Torian jelenléte kelt bennem a hátam mögött.

Nem használ.

Túlontúl élesen érzékelem minden neszét, a legkisebb mozdulatát is. A kötelék kézzelfogható pórázként rángat, s minél tovább