Ekkor rám néz, igazán rám néz, és egy pillanatra valami nyers érzést látok a tekintetében. Valamit, ami vágyakozásnak és gyásznak tűnik.

Aztán elkapja a tekintetét. – Utol kellene érnünk a többieket. Lemaradunk.

De még nem állok készen arra, hogy véget vessek a beszélgetésnek. – Kérdezhetek valami személyeset?

– Azt hiszem.

– Van... – küszködöm a megfelelő szavakkal. – Van valami beceneved? Valami