Torian

Nem tudok aludni.

Valahányszor lehunyom a szemem, látom magam előtt. Calistát a földön, ahogy vér szivárog a sebekből, amiket nem látok. Calistát azzal az üres, kifejezéstelen tekintettel, ami azokra jellemző, akiknek darabokra tépték az elméjét. Calistát mozdulatlanul heverni, túlságosan is mozdulatlanul, miközben a lidércek abból táplálkoznak, ami őt önmagává teszi.

A képek nem emlékek –