Gyengéden lefektetem, és követem őt. Testemmel befedem az övét, és újra birtokba veszem a száját. Az emlékeim talán még hiányosak, talán töredékesek, de ez... ez helyénvalónak érződik. Elkerülhetetlennek.

– Szólj, ha azt akarod, hogy megálljak – mormolom az ajkára.

– Ne állj meg. – A keze már a felsőmet rángatja. – Meg ne merj állni.

Segítek neki lehúzni rólam, aztán a bőrnadrágja és fűzője kapcsa