Calista

Nem tudom, meddig zokogok. Az idő elveszíti az értelmét, amikor véget ér a világod.

Végül elfogynak a könnyek. A hangom bereked. A zokogás csuklásba csap át, majd csendbe.

De a fájdalom nem múlik el. Sőt, csak fokozódik. Méregként fészkeli be magát a csontjaimba.

„Egy idióta – mondja halkan Rhydian. – Egy bűntudattól gyötört, önfeláldozó idióta.”

„Elmegy.” A hangom tompa. „Tényleg elhagy.”